Darwin támogatta a misszionáriusokat

Az 1882-ben elhunyt Darwin mindig is villámhárító volt, amióta először írni kezdett. A fajok természetes kiválasztódás útján történő fejlődését heves támadások érik azok részéről, akik a Biblia teremtéstörténetében hisznek. A természetes kiválasztódás szerint az új fajok úgy fejlődnek, hogy a túlélést gyengítő tulajdonságok kiválasztódnak a következő nemzedékekben.

A Darwin állítólagos eretnek tanításai elleni támadások az 1925-ös tennessee-i Scopes-perben (daytoni majomperben) érték el tetőpontjukat, amikor egy törvény alapján megtiltották, hogy az iskolákban az evolúcióelméletről beszéljenek. A perben William Jennings Bryan, a vád képviselője, azt állította, hogy az evolúció veszélyezteti a vallást. Richard Dawkins, az Oxfordi Egyetem biológusa, 1986-ban megjelent "A vak órásmester. Gondolatok a darwini evolúcióelméletről" című könyvében ezért azt írta: "Darwin lehetővé tette, hogy intellektuálisan elégedett ateisták legyünk."

Darwin védői és támadói azonban csodálkoznának, ha tudnák, hogy Darwin első publikációja, amelyet a Beagle fedélzetén 1931 és 1836 között megtett, a természetes kiválasztódás elméletét ihlető utazás után írt, a csendes-óceáni misszionárius munka védelméről szólt. Darwinra mély benyomást tett a Tahitin és Új-Zélandon végzett misszionáriusi tevékenység. "A kereszténység bevezetését követő fejlődés üteme a Déli-tengeren valószínűleg egyedülálló a világon" - írta Darwin. "Ez is azt mutatja, hogy Darwin olyan ember volt, aki képes volt megváltoztatni a véleményét, miután mélyebben megismert valamit" - mondja Mark Graham kultúrtörténész, a Journal of Religious History című lapban megjelent tanulmány szerzője.

"Hiba lenne azt mondani, hogy a Beagle útjának elsődleges célja a misszionáriusi tevékenység lett volna" - állítja John van Wyhe, a Cambridge Egyetem történésze. A Beagle megbízó levelében ugyanis nem volt szó misszionáriusi munkáról - Darwin feladata az egzotikus fajok gyűjtése volt -, de Robert FitzRoy, a hajó kapitánya, össze akarta kapcsolni az utazást a dél-amerikai hittérítéssel.

Darwin kritikusai gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a tudós eredetileg pap akart lenni, a történészek előtt viszont jól ismert, hogy támogatta a misszionáriusokat, bár ezt a tényt nem tekintik élete fontos részének. Darwin sohasem volt vallásellenes, bár agnosztikusként halt meg. Felesége és gyermekei rendszeresen jártak templomba. Darwin inkább "egy kedves, szelíd úriember volt, aki csendes életet élt" - mondja Graham.

A misszionáriusokat támogató nyilvános levelet Darwin FitzRoy kapitánnyal együtt írta. Bár FitzRoy később vallási alapon kritikávall illette Darwin művét, az utazás alatt "a két férfi összebarátkozott, öt éven keresztül egy asztalnál étkeztek, és jól kijöttek egymással" - mondja van Wyhe. A sors iróniája, hogy az időjárás-előrejelzésben úttörő munkát végző FitzRoyt is sok kritika érte egyházi vezetők részéről, akik munkájában az isteni szándékba való beavatkozást véltek felfedezni.