Objektív lesz a Nixont dicsőítő könyvtár

Történészi értékelés helyett kortársak emlékeznek

Naftali jól ismerte a könyvtár hírnevét. Megérkezése után `szerencsétlennek` nevezte a Watergate-kiállítást: `Kitűnően bemutatja, hogy látta Nixon a Watergate-ügyet. A baj csak az, hogy azt a benyomást kelti, mintha ez lenne a történelem.` Az új igazgató `360 fokos fordulatot` ígér a téma ábrázolásában. Plazmaképernyőkön azoknak a nyilatkozatait láthatjuk majd, akik valamilyen formában szerepet játszottak az eseményekben. A történet bemutatása 1971-ben, a botrány kirobbanása előtt egy évvel kezdődik, amikor Daniel Ellsberg kiszivárogtatta az ún. Pentagon-iratokat, a kormány vietnámi háborúról szóló titkos elemzését. A Nixon kormányzat utasítására akkor betörtek Ellsberg Beverly Hills-i irodájába, hogy megszerezzék a fájlt.

Naftali interjút készített a betörést végrehajtó vízvezeték-szerelők főnökével Egil "Bud" Krogh-gal, akit az esettel kapcsolatban hamis tanúzással vádoltak. Beszélt Jeb Magruderrel is, a Watergate-betörést irányító tanácsadóval, aki hét hónap börtönbüntetést kapott, és aki később azt vallotta, hogy hallotta, amint Nixon utasítást ad a betörés végrehajtására. Meginterjúvolta William Ruckelshaus, akkori igazságügyminiszter-helyettest, aki 1973-ban a "szombat esti mészárlás" idején mondott le, mert nem volt hajlandó a Fehér Ház utasítására meneszteni a Watergate-ügyet vizsgáló főügyészt, aki Nixon titkos felvételeit követelte. Beszélt Nixon titkárával, Dwight Chapinnel is, aki Donald Segrettit, Nixon kampányának egyik munkatársát bízta meg a demokraták szabotálásának ügyével. Felvételt készített Ray Price-szal, Nixon beszédeinek írójával, aki az elnök lemondó beszédének megírásában is közreműködött.

A kiállítás "töredékekből fog állni, bár néhányan azt mondhatják majd, hogy a töredékek kikerültek a szövegösszefüggésből" - mondja Naftali, hozzátéve, hogy a teljes interjúkat közzé fogja tenni. A személyes beszámolók mellett láthatók és hallhatók lesznek a Fehér Házban készült felvételek, dokumentumok, híradások és a Watergate-meghallgatások is. A galéria "interaktív, öngyógyító élmény" lesz. "Mindenki maga fedezheti fel a történetet. A látogatót döntésre sarkallja: 'Valóban Nixon rendelte el mindezt? Ő akarta eltussolni az ügyet? Hogyan éltek vissza a hatalommal? Milyen szerepet játszott a partizánpolitika Richard Nixon bukásában? Milyen szerepet játszott a személyiség?' Nem én fogom megválaszolni ezeket a kérdéseket. Ez nem az én dolgom" - mondja Naftali.

A kiállítás kérdéseket fog felvetni, nem pedig "erőltetett következtetéseket levonni." "Nem akarjuk az egyik didakticizmust egy másikkal helyettesíteni, kioktatni vagy ujjal mutogatni." Nem lesz történelmi elemzés sem: "Ha történészeket vonunk be, akkor kell egy jobboldali és egy baloldali, a végén pedig kereszttűzbe kerülünk, ami zavarba hozza az embereket." 

A Nixon Alapítvány továbbra is bérbe adhatja a Yorba Linda-i épület színháztermét és a Fehér Ház Keleti Termének mását esküvők, összejövetelek és más események számára, a bevételeket a kiállításdok és programok támogatására használják. Továbbra is az Alapítvány üzemelteti a múzeum ajándékboltját, ahol a Nixon-giccsek hatalmas választékából választhat a látogató: Nixon könyvjelzők, Nixon egéralátétek, Nixon lámpák, Nixont és Elvis Presleyt, valamint összefonódó kezeket ábrázoló tollak. Az elnököt és Presleyt ábrázoló tárgyak a legkelendőbbek.

Nixon véleménye a bukásához vezető botrányról még itt, szülőhelyének és sírjának árnyékában is elhalványult, de az utódok számára nem fog elveszni. A kiállítás lebontása előtt Naftali minden képről és szövegről digitális fényképet készíttetett, amelyeket az új galériában plazmaképernyőkön lehet majd látni. Ezek a dokumentumok bepillantást engednek a 37. amerikai elnök gondolkodásmódjába. Erre pedig szükség is lesz, hiszen Nixon történelemszemlélete ma már maga is történelmi emlékké vált.

1. Az elnöki történelemhamisítás emlékműve
2. A komolytalan szimbolikus jóvátétel
3. Történészi értékelés helyett kortársak emlékeznek