Bocsánatot kértek az afrikai német mészárlásért

A gyarmati hadsereg népirtásai

Lothar von Trotha brutalitása már a hererók ellen elkövetett szörnyűségek előtt megmutatkozott. A német expedíciós hadtest tisztjeként Kínában részese volt a boxer lázadás leverésének. Később az újonnan alakult `Német Kelet-Afrikába` került, ahol a népesség megpróbálta útját állni a német terjeszkedésnek. A herero nép taktikája sikeresenek bizonyult, Von Trotha azonban új stratégiát dolgozott ki: az embereket a sivatagba kényszerítette, megmérgezte az ivóvizet, és azt a parancsot adta a német katonáknak, hogy lőjenek le minden férfit, nőt és gyereket, aki menekülni próbál. Sokan szomjan haltak.

Gyarmatosítás erőszakos eszközökkel

A német parancsnok azt a célt tűzte maga elé, hogy a hererókat a saját földjükön pusztíja el: "minden lázadó törzset kiirtok a vér és a pénz erejével. Csak egy ilyen tisztogatás után jöhet létre valami új. Minden hererónak el kell hagynia a földjét. Aki nem teszi, azt fegyverrel fogom kényszeríteni. Minden hererót, aki fegyverrel vagy fegyvertelenül a német határokon belül tartózkodik, lelőjük. Foglyokat nem ejtünk. Így határoztam a herero néppel kapcsolatban."

Hererók ezrei estek áldozatul von Trotha parancsának. Sokakat munkatáborokba kényszerítettek, ahol a kimerültség, az éhség és a betegségek végeztek velük. Bernhard von Bülow, német kancellár végül felmentette von Trothát a parancsnokság alól, de az intézkedés már késve érkezett: a hereró nép a háború előtt mintegy 80 ezer emberből állt. 1911-re csupán 15 ezren maradtak.

A gyarmatosítás idején a bennszülött nőket és lányokat rendszeresen megerőszakolták a német katonák. Eugen Fischer, antropológus és a fajok egészségtanával foglalkozó tudós, kísérleteket végzett az erőszak révén született gyerekekkel, és azt terjesztette, hogy ezek a gyerekek alsóbbrendűek apáiknál. Kísérleti eredményeit egy könyvben foglalta össze, amely Adolf Hitler számára is útmutatásul szolgált.

Akik életben maradtak: herero menekültek

Von Trotha nem elégedett meg a herero nép kiirtásával, hanem a nama nép ellen is támadást indított. 1905. április 22-én a következő nyilatkozatot adta ki: "Azokat, akik nem adják meg magukat, és német területen tartózkodnak, lelőjük. Azok, akik a lázadás kezdetén, fehéreket öltek meg, vagy erre parancsot adtak, életükkel fizetnek tettükért. Azokra, akik még harcolnak, ugyanaz a sors vár, mint a hererókra, akik azt hitték, hogy győzhetnek a nagy Német Birodalom és a német nép ellen. Kérdem én, hol vannak most a hererók?"

Voltak, akiknek ez nem tetszett: Hendrik Witbooi, a namák vezetője, visszautasította a német fenyegetést, és szembeszállt a megszállókkal. Mintegy 10 ezer nama vesztette életét a harcok során, és kb. 9000-en kerültek táborokba. A hereo népet Samuel Maharero vezette a németek ellen folytatott háborúban. Maharero kezdetben kapcsolatban állt a német kormányzattal, de miután német farmerek megtámadták a hererókat, és elhurcolták őket a vasútépítkezésre, megszakította a kapcsolatot. Maharero titkos tervet készített a német hatalom megdöntésére, ami az elején sikeresnek bizonyult. Lothar von Trotha vérdíjat tűzött ki a fejére.

Maharero a mai Botswana területére vezette az életben maradottakat, és ott is halt meg. Testét később visszavitték szülőhelyére, ahol ünnepélyesen ősei közé temették. Ma Namíbia nemzeti hősének számít, akiről a Herero Napon minden évben megemlékeznek.

1. Kárpótlást követelnek
2. A gyarmati hadsereg népirtásai