Dráma az Északi-sarkon

A pólust május 24-én érték el

Nobile

Harmadik útjukra május 23-án indultak, a pólust május 24-én érték el, két órán át keringtek fölötte, de a rossz idő miatt nem tudtak leereszkedni, ezért vissza akartak térni. Ez igen lassan ment az erős ellenszél miatt. A ködben nem tudtak tájékozódni, s a léghajó vékony ballonja több helyen felszakadt, nem tudott ellenállni az erős szél és a havazás okozta nyomásnak. Így nagy mennyiségű gáz szökött el, a gondola kettétört, s egyik része, kilenc emberrel és nagy mennyiségű felszereléssel, 45 napi élelemmel lezuhant. A másik része, rajta hat emberrel - köztük Pontremoli fizikussal - kormányozhatatlanná válva elszállt és örökre eltűnt. Egy olasz, Pomella mérnök a zuhanáskor meghalt, a jégre zuhantak közül hárman - Nobile is - töréseket szenvedtek.

Felverték négyszemélyes sátrukat, amely vörös volt, hogy jobban észre lehessen venni, s rádión küldtek segélykérő jeleket. Rádióüzenetüket a hajó fogta, de a helyüket (É-i szélesség 81 fok 14 perc, K-i hosszúság 25 fok 25 perc) nem tudták azonosítani. Délkelet felé sodródtak, öt nap múlva négy mérföldre közelítették meg Foyn-szigetet, Svalbardtól északkeletre. Egyszer egy medvét is elejtettek, melyből friss húshoz jutottak. Hárman, közös megállapodás alapján, Malmgren vezetésével a jégen útnak indultak a szigetek felé, tájékozódni, a menekülést szervezni.

A hajón nem bíztak a kapcsolat lehetőségében, nem is figyelték a rádiót. Később is - a fasiszta vezetés intenciói alapján - inkább akadályozták a mentést, mintsem segítették. Csak június 3-án fogta egy szovjet rádióamatőr Nobiléék segélykérését, ennek alapján sikerült a helymeghatározás. Június 6-án kaptak először rádióüzenetet, 20-án találta meg egy repülő őket, de nem tudott a jégre leszállni, csak élelmet és ruhát dobott le nekik.

1. Szereplők
2. Előzmények
3. A pólust május 24-én érték el
4. Malmgren csoportja közben eltűnt
5. Végelszámolás