680 éve halt meg Marco Polo

Marco Polo fegyverben

A Polo-testvérek második utazásukra magukkal vitték a 17 éves Marcót is, aki tanulmányai során már megismerkedett a Bibliával, Ptolemaiosszal, a keresztény teológia alapjaival. Két dominikánus barát társaságában - akik hamar visszafordultak -, 1271-ben indultak el Velencéből. A Polók 1275-ben adták át X. Gergely pápa levelét Kublaj nagykánnak, majd 17 évig éltek Kínában, Sangtu és Tatu (a téli főváros, a mai Peking) közt utazva.

A mongol állam sok külföldit alkalmazott, mert nem bízott a kínaiakban. Az idősebb Polók műszaki feladatokat kaptak, katonai tanácsadók lettek. Marcót, miután megtanult kínaiul, a kán helyzetfelmérő utakra küldte Jünnanba, talán a burmai Tagaungba s a délkeleti Hangcsou városba is. Marco valószínűleg sókereskedelemmel foglalkozott.

Könyvében keveset ír magáról, beszámolói inkább pletykák, mint megfigyelések. Írja, hogy három évig kormányzó volt a kanszui Jangcsou városban, de nem tudjuk, mi volt a neve Kínában, ezért történetei nem vethetők össze a kínai feljegyzésekkel.

1292-ben egy mongol hercegnőt Perzsiába, Argun kánhoz adtak férjhez, és a Polók elkísérték. A nagykán nyolcvanéves volt, s féltek, hogy halála veszélyt hoz a külföldiekre. Csüancsou kikötőből indultak 14 hajóval, Vietnam, a Maláj-félsziget és Szumátra érintésével jutottak Ceylonba és Hormuzba, itt adták át a hercegnőt Argun kán fiának.



Mit látott Marco Polo?

További útjukról keveset tudunk. Törökországban kifosztották őket, Konstantinápoly érintése után 1295-ben érték el Velencét. 1298-ban egy gálya kapitányaként Marco tengeri csatában vett részt és genovai fogságba esett. A börtönben a lovagregény-író pisai Rustichellónak diktálta le úti kalandjait, a mű francia-olasz keveréknyelven íródott. Marco 1299-es szabadulása után hazatért, jómódban élt és a városi tanács tagjaként halt meg. Amikor felszólították, hogy vonja vissza a sok valótlanságot, amit írt, azt válaszolta: a felét is alig írta le annak, amit látott.

Polo aranyjelvényén a kán tilalma volt olvasható: tilos megölni azt, aki viseli

Marco Polo beszámolt a drágakő-bányászatról, a gyógyvizekről, a kőolaj alkalmazásairól, az öltözködésről, leírta a kán palotáit, a vadászatokat, a kínai városok gazdagságát, írt az asztrológusokról és a vallási ceremóniákról, a papírpénzről, a szőnyegszövésről. Ugyanakkor mesébe illő dolgokról, pl. kutyafejű emberekről is olvashatunk nála. A Föld méreteivel kapcsolatban Ptolemaiosszal szemben Erasztotenész becslését tartotta helyesnek, ez is áll közelebb a valósághoz.



Rettenthetetlen hős
vagy nagyszájú kalandor?

Személyisége homályba vész - szinte minden, amit tudunk róla, az ő könyvéből származik. Azt viszont nem tudni, mit írt ő, s Rustichello mit tett hozzá. A könyv - a nyomtatás felfedezése előtt - nagy sikert aratott, hónapok alatt egész Itáliában elterjedt. Sokan másolták, több átdolgozása és fordítása készült, kiegészítették vagy rövidítették. Latin fordítója, egy Pipino nevű szerzetes, némely gondolatát eretneknek tartotta, ezért a könyvet megcsonkította. A szokatlan nevek is torzultak a másolások során.

A könyvnek hiteles példánya nincs, csak 140 kézírásos változata tucatnyi nyelven, ellentmondásban egymással. Egyes példányokat Marco is javított, így az anyag a középkori irodalom legnagyobb filológiai kihívása. Eredeti címe Divisament dou Monde (A világ leírása), s beszámol olyan helyekről is, ahol csak ismerősei jártak, mint Szibéria, Japán, India, Etiópia, Mezopotámia vagy Madagaszkár, de úti részletekről, személyes dolgokról ritkán szól. Az emberek inkább lovagregénynek, semmint útleírásnak olvasták.

Marco Polo utazásai - saját elmondása szerint

Marco Polo megítélése sokszor változott, egyesek zseniális, nagy emlékezőtehetségű megfigyelőnek, a kán sikeres hivatalnokának tartják, mások hetvenkedő hazudozónak, aki oly fontos dolgokat sem említ, mint a Nagy Fal, vagy a kínaiak teázási szokása. Beszámolói jórészt arab és perzsa útleírásokkal egyeznek, így sokan feltételezik azt is, hogy sosem járt Kínában. Saját tapasztalatait pontosan írta le, a szóbeszéden alapuló elbeszéléseiben torzult adatok is akadnak.

Könyve tágította a középkori Európa világképét: olvasóit szinte megrázta, hogy a kereszténységtől oly idegen kultúra is komoly értékeket hozott létre. Az Il milione a kor legfontosabb távol-keleti kézikönyve s lendületet adott a felfedezéseknek. Niccolo Conti e mű alapján járta be 1414-44 közt Elő- és Hátsó-Indiát. A könyv adatai segítették a Japánba induló Kolumbusz útját. A mű magyarul utoljára 1986-ban jelent meg.

MTI