Négyszáznegyven éve született Galilei

A bolygók kutatója

Galileo Galilei

A zenész apától származó Galilei előbb a Vallombrosa kolostorában tanult, majd 1581-től Pisában orvostudományt hallgatott. Tanult matematikát és fizikát, s Arkhimédész munkáit tanulmányozta. Hidrosztatikai mérlege Itália-szerte híressé tette.

1589-ben a pisai egyetem előadója lett, s megcáfolta Arisztotelész tételét a különböző súlyú testek esésének különböző sebességéről. 1592-ben Padovában a matematikai tanszék vezetőjeként eleinte Ptolemaiosz rendszerét tanította. Kimutatta a szabadon eső testek egyenletes gyorsulását, ám az, hogy a pisai ferde toronyban kísérletezett volna, nem több legendánál. Ő ismerte fel, hogy az elhajított testek parabola-pályát írnak le. Már fiatalon hitt a heliocentrikus (Nap-központú) elméletben, de meggyőződéséről eleinte hallgatott. Az 1604-es nova (csillagrobbanás) nyomán viszont Keplerrel együtt szót emelt az ég állandóságának tana ellen.

1609-ben hallott egy holland tudós távcsövéről, s ő is épített egyet, a háromszoros nagyítást harminckétszeresre növelve. Teleszkópja segítségével megállapította, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Hold hegyeit, a Jupiter négy holdját, a Szaturnusz gyűrűit, a Vénusz fázisait, valamint a Nap foltjait. 1612-es Értekezése a vízen úszó tárgyakról szólt először Arisztotelész ellen.

1610-ben Firenzében a nagyherceg filozófusa és matematikusa lett, s magas egyházi vezetőknek is bemutatta távcsövét. A jó fogadtatás nyomán dolgozatot írt a napfoltokról, melyek mozgásából arra következtetett, hogy Ptolemaiosz tévedett, Kopernikusznak viszont igaza volt. Az egyetemek professzorai és a papok a kopernikuszi tanokat ellentétesnek ítélték a Bibliával, és Galileit feljelentették az inkvizíciónál.

1. A bolygók kutatója
2. Az inkvizíció szorításában
3. Megkésett rehabilitáció