Kétségek nélkül ünnepelték Amerika betelepítését

Emészthető múlt

Alig több mint tíz évvel azután, hogy 104 partot érő angol szerencsevadász 1607-ben állandó települést hozott létre a James-folyó egy szigetén, megérkezett az első 20 afrikai rabszolga a mai Angola területéről. A túlélésért és némi profitért küzdő településen a feketék a szerződéses fehér szolgákkal együtt dolgoztak, hasonló elbánásban is részesültek; az uralkodó elit a fehér szolgákat is a társadalom aljának, semmittevő, henye népségnek tekintette.

Fogyasztói bojkott vívta ki a rabszolgaság felszámolását

A 17. század közepéig a legtalpraesettebb rabszolgáknak módjuk volt a felszabadulásra, megszerezhették az örökváltságot. Az 1660-as évektől azonban a feketék helyzete megváltozott: a gazdagok az egyre nagyobb tömegben beáramló, olcsó rabszolgákkal dolgoztattak az elégedetlenkedésre hajlamosabb fehér szolgák helyett. 1662-ben már törvény mondta ki, hogy minden rabszolga gyereke rabságban születik, és a gazda büntetésképpen meg is ölheti rabszolgáját. Ezután minden feketét rabszolgának tekintettek, másfelől lényegében megszűnt az örökváltság, a felszabadított feketéknek el kellett hagyniuk a területet. Az uralkodó osztály kizárólag fehérekből állt, szemben a korszak más rabszolgatartó birodalmaival, például a brit vagy francia gyarmatokkal, ahol gyakori volt a feketék megváltása, és létrejött egy tehetős nem fehér réteg.

Ennek Edmund Morgan, a Yale Egyetem történésze szerint az volt az egyik oka, hogy a fehér uralkodó osztály Virginiában a fehér felsőbbrendűségben hitt. Az elit attól tartott ugyanis, hogy a fehér nincstelenek a fekete rabszolgákkal összefogva fellázadnak. Az amerikai demokrácia fejlődésére is rányomta a bélyegét, hogy annak gyakorlói meg voltak győződve arról, hogy a szabadság és a rabszolgaság között nincs ellentmondás. Hosszan tartó és tragikus következményekkel járt, hogy az afroamerikaiakat - jóllehet szinte a fehérekkel egyidejűleg érkeztek az amerikai kontinensre - teljesen megfosztották alapvető állampolgári jogaiktól.

Jamestown történeti emlékparkja

Jamestown múltjának másik sötét oldala az indiánok leigázása, amelyről a történészek a közelmúltig részben hamis képet festettek. Az indiánoknak földjeikről történő elűzését és kiirtását sokáig azzal magyarázták, hogy az őslakosság kezdettől fogva ellenséges volt a földfoglaló betolakodókkal szemben. Az európaiakkal való érintkezésben tapasztalatlan indiánok ezzel szemben hosszú ideig békére, szövetségre törekedtek az angolokkal, elhitték nekik, hogy a spanyolok elől menekülve, időlegesen telepedtek le a James-folyónál.

A gyarmatosítók az indiánok hiszékenysége miatt lebecsülték az őslakos népeket, Virginiában a powhatánokat. A kezdetben többszázszoros túlerőben levő indiánok könnyűszerrel kiszoríthatták volna a telepeseket Amerikából. Mire azonban az indiánok rájöttek, hogy nem ők fogják beolvasztani a telepeseket, hanem őket fogják gyarmatosítani, már késő volt. A néhány évtized alatt számszerűleg sokszoros fölénybe került európaiakat már két, ellenük viselt nagy háborúval sem tudták visszaszorítani.

Az indiánok a 17. század végére elvesztették majdnem minden földjüket. A powhatánokat nem irtották ki teljesen, és nem is szorították nyugatra; két rezervátumuk ma is létezik. Az 1600-as évek elején a virginiai térséget uraló 30 indián törzsből, a becslések szerint 15-20 ezer főnyi őslakosságból mára mindenesetre csak 3000-en maradtak. A powhatánok nyelve, a 15 úgynevezett keleti parti algokin dialektus azonban - akárcsak az európaiak érkezése előtt az észak-amerikai indiánok által beszélt 800 nyelv többsége - kihalt, már senki nem ismeri.

Ön mit gondol? Miként lehetett volna valóban méltó módon ünnepelni az évfordulón? Itt megírhatja nekünk!

1. Problémamentes demokrácia
2. Emészthető múlt