Házvezetőnő terrorizálja a portugál diktátort

Lisszabonban mutatták be A nagy vakáció Salazarral című bohózatot, amely az államfő utolsó napjait eleveníti fel házvezetőnője szemszögéből. A darabban az idős diktátor, aki az olasz fasizmustól ihletetten hozta létre a maga `új államát`, majd 1932 és 1968 között kormányozta Portugáliát, nemcsak a fizikai és szellemi leépülés ellen küzd, hanem a felette hatalmaskodó házvezetőnővel, Mariával is, aki - Manuel Cerejeira bíboros hathatós támogatásával - mindenáron feleségül akar menni hozzá.

A spanyol Manuel Martinez Medeiro művében, amelyet José Carretas állított színpadra, Salazar egy fűszerkereskedés pultja mögött látható, ahol fillérről fillérre számolgatja a pénzét, miközben hol hirhedt politikai rendőrségének, a PIDE-nek ügynökei, hol pedig az általa megsemmisített ellenzékiek kísértetei zaklatják. `Eljött az idő, hogy nevessünk rajta. Ez a célja a darabnak. Beszéljünk humorral a közelmúlt történelmének epizódjáról, amelyre egy unalmas, bamba, szexuálisan kétértelmű, gyáva és magányos emberi lény nyomta rá a bélyegét` - mondta Carretas.

Nem A nagy vakáció az egyetlen színpadi mű, amely mostanában Salazarral és az őt követő egykori gyarmatügyi miniszter, Marcelo Caetano uralmával és a diktatúra végnapjaival foglalkozik. Mia Couta mozambiki írónő a hajdani afrikai kolónián tevékenykedő titkos rendőrökről írt darabot Huszonöt címmel (utalás az 1974. április 25-i "szegfűs forradalomra", amelyben fiatal katonatisztek megdöntötték a Caetano-rezsimet), míg A lázadó lány egy PIDE-főnök lányáról szól, aki Fidel Castro híve lesz. Júnusban pedig musicalben is feltámasztják Salazart: az államfő ezúttal egy csőd szélén álló mulató könyvelőjeként jelenik meg, aki előbb rendbehozza az intézmény pénzügyeit, majd annak tulajdonosává válik, végül pedig övé lesz az ország összes mulatója.

Az 1970-ben elhunyt Antonio Salazar életművével nemcsak a kortárs szerzők foglalkoznak: hamarosan újra megjelenik Portugáliában a diktátor eszméinek összefoglalása, a Hogyan emeljünk fel egy államot?, amelyet először 1937-ben, francia nyelven adtak ki. "Nem salazaristák, nem is harcos antifasiszták által gondozott kiadásról van szó, nem akarjuk sem az egekbe emelni, sem pedig démonizálni Salazart. Egyszerűen úgy érezzük, hogy Salazar gondolatai elemzésre méltóak" - vélekedett az Esfero do caos kiadó igazgatója.

Ugyanakkor aligha várható, hogy a diktátor politikai örökségét bárki is komolyan felvállalja. Mindössze néhány szélsőjobboldali párt tűzte Salazar eszméit zászlajára, de közülük a legjelentősebb, a Nemzeti Megújhodás Pártja (PNR) sem érte el a 10 ezer szavazatot a 2005-ös portugáliai parlamenti választásokon. Salazar szülőháza Vimieróban romokban áll, és miután a helyi önkormányzat ötlete, hogy az épületet múzeummá alakítják át, heves tiltakozásokat váltott ki, valószínűleg úgy is marad.

(Múlt-kor/MTI)