Régészeti kutatások és egyéb felfedezések 2004-ben

2004 végén sorra vettük, mi foglalkoztatta a történész-szakmát és a történelem iránt érdeklődő nagyközönséget. A Múlt-kor sorozata végigjárja az év legfontosabb évfordulóit, felfedezéseit, történelmi filmjeit vagy éppen történelemmel kapcsolatos botrányait. Sorozatunk első darabjában az idei évfordulókat tekintettük át, a másodikban a történelmi botrányoknak és rejtélyeknek jártunk utána, a harmadikban a történelmi filmtermést foglaltuk össze. A 2004-es évet lezáró negyedik cikkünk az idei régészeti eredményekkel és különös felfedezésekkel foglalkozik.

Régészeti eredmények Magyarországon 2004-ben

Először nézzünk körül itthon: mit tárt elénk Magyarország földje az idén? Az első fontos hír Győr-Sopronból érkezett: januárban a győri Xantus János Múzeum szakemberei megkezdték a Ménfőcsanak határában feltárt kelta temető tárgyi emlékeinek feldolgozását. 2003 őszén ugyanis koporsós temetkezés nyomaira bukkantak az i. e. 3. századból.

Ezután jóval fiatalabb emlékekről számolhattunk be: májusban arról, hogy a régészek Szegednél nagy valószínűséggel megtalálták annak a római kőfaragványokat szállító hajónak a maradványait, mely 1723-ban egy kikötési manőver során süllyedt el. Júniusban pedig arról, hogy a második világháború észak-balatoni légi csatái során lezuhant német Messerschmitt vadászgép maradványainak kiemelését kezdték meg az észak-zalai Kisvásárhely határában.

A nyáron magunk is ellátogattunk Szentendrére, és fényképes beszámolót készítettünk a római katonai tábor feltárásáról. A 11-es út közelében húzódó egykori Ulcisa Castra nevű tábor a Római Birodalomban a környék védelmi rendszerének fontos részét képezte az első és negyedik században: többek között szír íjászok és a dalmáciai lovasság emberei állomásoztak benne.

Folyik a római katonai tábor feltárása Szentendrén (Fotó: Múlt-kor)

Érdekes elmélettel állt elő augusztusban egy Heves megyei régész, aki szerint őskori erődítményekre épülhettek a kora Árpád-kori földvárak. Országszerte már eddig is több kora Árpád-kori földvár - például a soproni, az edelényi és a sályi ispáni várak - feltárása során találkoztak a régészek az ún. "vörös sánccal". A hipotézis szerint őskori erődítmények maradványairól van szó, ám most megtalálták a faszerkezetű földvár maradványait is. Mindez pedig arra utal, hogy a kora Árpád-kori erődöt egy őskori erődítésre építették.

Ősszel kiderült: Erdélyben tudni vélik, hol nyugszik Petőfi. A kozákok által súlyosan megsebesített Petőfi Sándor állítólag a Segesvár melletti Bún helység egyik házába menekült, s ott elbújt az egyik kemencében. A ház román gazdája pedig már csak a csata után vette észre a sebeibe addigra belehalt ifjat, akit el is temetett.

Meglepő, de már az ősember is végzett környezet átalakító tevékenységet - derült ki azokból az egyedülálló őskori régészeti leletekből, amelyeket a miskolci Avason találtak novemberben. Az őskori ember kovalelőhelyén harmincezer és ötvenezer éves szerszámok, használati eszközök kerületek elő, amelyek rendkívül erősek és szembetűnően "szakszerűen" vannak megmunkálva. Ezek az eszközök már újfajta "technológiával" készültek; párhuzamos élüknek, szabályos alakjuknak köszönhetően sokkal hatékonyabban és sokoldalúbban használhatták azokat - állítják a kutatók.

A hazai régészet két nagy személyiségéről is megemlékeztünk az idén: márciusban Rómer Flóris halálának száztizentödik évfordulója kapcsán írtunk a magyar régészet atyjának tekintett tudós papról, aki jelentős szerepet játszott a magyar művészettörténet és műemlékvédelem megalapozásában is. Júliusban pedig az elsősorban íróként ismert Móra Ferenc születésének százhuszonötödik évfordulójára emlékeztünk: Móra a szegedi múzeum igazgatójaként jelentős leleteket hozott felszínre a Dél-Alföldön és főként Szeged környékén.

A legrégibb síléctől az egymillió éves műalkotásig

Olvasóinkhoz hasonlóan magunk is kedveljük, ha valamilyen tárgyban `a legrégibb` emlékről számolhatunk be. Idén tehát közösen örülhettünk: a régészet számos területen hozott új eredményt ebben a témában.

Egymillió éves műalkotás

Erősen indult az év: tavasszal egymillió évesre becsült műalkotásról számolhattunk be, melyet a régészek a művészeti tevékenység első megnyilvánulásának tartanak. A szimbolikus gondolkodás eddig ismert legrégebbi nyomát egy bulgáriai barlangban találták meg, s a lelet még akkor is hatalmas jelentőségű, ha csupán állatcsontba vésett rovátkákból áll.

Épp egy hónappal később a világ legrégebbi ékszerei kerültek elő Afrikában: a kagylóból készült, színezett csecsebecsék korát a tudósok 75 000 évre becsülik. A kagylókat megcsiszolták, lyukat fúrtak beléjük, s olyan kopásnyomok figyelhetők meg rajtuk, melyek természetes úton nem fordulnak elő.

Nyáron visszakanyarodtunk Európába, azon belül is Bulgáriába, ahol a legrégibb műalkotás után a földrész legrégibb oltára került elő. A település, melyhez az oltár is tartozott, i. e. 6000 körül virágozhatott, maga az oltár 8000 éves, és feltehetőleg terményáldozatokat mutattak be rajta.

Amerika fiatal ország, annak is örülnek, ha pár száz éves köznapi tárgyak bukkanak elő a föld alól. Idén ősszel Amerika legrégibb borospincéjének örülhettek a kutatók. A Jamestownban, a kontinens első állandó angol településén talált maradványok között nyolc sértetlen és további három törött borosflaska volt, melyek akár 1680 óta is ott pihenhettek.

A világ legrégebbi ékszerei

És ha már Amerikánál tartunk, térjünk vissza arra a meghökkentő elméletre, mely szerint az első amerikaiak Ausztrália felől érkezhettek. A hipotézist az a nem sokkal későbbi kutatás is megerősíti, melynek során megtalálták Amerika legrégibb csontvázát, és az bizony öregebbnek bizonyul a híres Kennewick-embernél.

Két ősi keresztény műemlékről is beszámoltunk az idén: az egyik a római Fórum legrégibb keresztény temploma, melyet ideiglenesen megnyitnak a látogatók előtt. Az i. sz. 6. század körül épült templomot 1200 évvel ezelőtt földrengés temette be, s csak 1900 körül ásták ki teljesen. A másik az önálló keresztény egyházzal rendelkező Etiópia legősibb keresztény műemléke. A lalibelai sziklatemplom-komplexum, mely Afrika legismertebb őskeresztény műemléke, sokkal régebbi, mint eddig feltételezték: legkorábbi elemei erődként épülhettek az i. sz. 7. században.

Grönland legrégibb síléce pedig, mint októberben beszámoltunk róla, több mint ezer éves. A vörösfenyőből faragott, 85 centiméter hosszú, 9 centiméter széles, végein lekerekített lapos fadarabot 1997-ben találták, korát azonban csak a közelmúltban állapították meg szénizotóp vizsgálattal. A teszt eredménye szerint a faeszköz 1010 körül készült, és nagy valószínűséggel síléc lehetett, amely az északi szigetet 980-ban elfoglaló norvégokkal került Grönlandra.

Újrafelfedezett nevezetes helyek a történelemben

Nagy történelmi események földrajzi helyét, jeles személyiségek tartózkodási helyét mindig is érdeklődéssel kutatták. Idén is szép számmal érkeztek olyan hírek, melyek hírességek, nevezetes események nyomainak megtalálásáról szóltak - és most tekintsünk el Atlantisz humbugnak bizonyult felfedezésétől.

Már az év legelején izgalmas hírt kaptunk: görög és kanadai régészek feltárnák Dareiosz hajóhadának roncsait. A flottát Dareiosz perzsa király indította Hellász leigázására - mielőtt azonban elérte volna a görög partokat, i. e. 492-ben Athosz hegyénél egy hatalmas viharban a teljes ármádia elsüllyedt.

A Múlt-kor régészet-rovata

Tavasszal két szenzációról is beszámoltunk. Az egyik, mely szerint megtalálták az alexandriai egyetemet, a világsajtót is bejárta. Nem csoda, hiszen egykor e legendás szellemi műhelyben működött Arkhimédész, Euklidész és az ókori tudomány sok más legendás tudósa. A másiknak magyar vonatkozása is volt: a kínai sajtóból ollóztuk a hírt, mely szerint helyreállítják a hunok fővárosát, sőt, annak mára elsivatagosodott természeti környezetét is rekonstruálják. Csodálkozva olvastuk azonban, hogy a kínaiak szerint a magyarok a hunok leszármazottai, nem hasonlítamak egyetlen európai népre sem, keleti ortodox vallásúak, és nagy hagyományra tekint vissza papírhajtogatás-művészetük.

Nyáron valódi szenzációval volt dolgunk: egy brit régész azt állította, megtalálta Keresztelő Szent János barlangját. A 24 méter hosszú és 3,5 méter széles barlangban 30 "férőhelyes" keresztelő medencét találtak, a falakon rajzok láthatók, a földön pedig agyagedénycserepeket, pénzérméket, ruhafoszlányokat és tűzrakóhelyet leltek.

Ősszel újra Belső-Ázsiára figyeltünk: a mongol fővárostól, Ulánbátortól 250 kilométerre egy japán-mongol régészcsapat megtalálta Dzsingisz kán palotáját. A kutatók a romok közt korabeli porcelándarabok alapján azonosították a helyszínt, de a palota és a körülötte fekvő vidék leírása a kínai Déli-Tang dinasztia egyik futárának 1232-es leírásával is egyezik.

Egyiptom kimeríthetetlen történelme: 2004 felfedezései

Végül külön kell szólnunk arról az országról, melynek sok titkot rejtő földje még ma is a legcsábítóbb a régészek számára, s melynek régészeti híreit a történelem iránt érdeklődő nagyközönség is a legszívesebben olvassa. Természetesen Egyiptomról van szó, ahonnan idén is számtalan érdekes hír érkezett.

Zahi Hawass, Egyiptom hasábjainkon is gyakran szereplő főrégésze a maga keresetlen stílusában márciusban bejelentette: mivel rekonstruálnák VI. Ramszesz szarkofágját, jó néven venné, ha a British Museum visszaszolgáltatná a kőkoporsó Londonban őrzött eredeti arcrészét.

Tutanhamon sírjának titkai

2004. november végén egy Tutanhamon múmiáján végzett röntgenvizsgálat állapítja meg a fáraó betegségeit, halálokát, valós korát. 2005 május 1-ig pedig felbecsülhetetlen értékű műkincsek láthatók a Tutanhamon, a másvilág aranya címmel a bonni szépművészeti múzeumban. A vizsgálat és a kiállítás kapcsán felidézzük a Tutanhamon-sír feltárásának történetét.

Ugyancsak tavasszal állapították meg spanyol kutatók, hogy Tutankhamon fáraó vörösbort ivott. Hogy honnan tudják? Vadonatúj kémiai eljárással elemezték a sírban talált edények üledékét. Módszerüket még sok sírleleten alkalmazni kívánják, úgyhogy hamarosan talán más történelmi személyiségek italozási szokásairól is beszámolhatunk.

Bort vagy egyéb élvezeti cikket ugyan nem találtak aban a sírban, melyet szintén tavasszal tártak fel Kairótól 25 kilométerre, 50 vászonba bugyolált múmiát viszont igen. Érdekesség, hogy a holttesteket egy valósgos labirintust képező alagútrendszerben helyezték nyugalomra - kb. 2500 évvel ezelőtt.

Harwa, az egyiptomi kézműves i. e. 800 körül élt. Életében nem alkotott olyant, amitől történelmi jelentőségre tenne szert, halála után viszont igen: múmiájának arcáról háromdimenziós modellt alkottak olasz tudósok, s az eljárásoz közönséges orvosi CT-berendezést használtak. Nem sokkal később Németországban átvilágították egy egészen jelentéktelen jószág, egy macska múmiáját is: a bebugyolált cicát a röntgenasztalra parancsoló tudósok arra voltak kíváncsiak, milyen eljárással tartósították oly tökéletesen az egyiptomiak halottaikat. A kérdés azért is érdekes, mert a macska- és embermúmiák összehasonlításából az is kiderült: az egyiptomiak lényegében ugyanazt az eljárást alkalmazták emberek és állatok tartósításánál, és hasonló tisztelettel bántak emberrel és állattal.

Ősszel - egy sikeres akció kapcsán - visszatértünk Zahi Hawass küzdelmére, amit az egyiptomi műkincsek visszaszerzéséért folytat világszerte. Úgy tűnik, az angolok hajlanak az alkura: legutóbb azt jelentették be, Nagy-Britannia 619 értékes egyiptomi műtárgyat visszaszolgáltat feltalálásuk eredeti helyére.